Amikor CUPIDO NYILA  célba talál….. 

Egy találkozás története 

Kellemes, intelligens, negyvenes körüli férfihang a telefonban, csak időpontot kér, azt mondja, mindent tud az iroda működéséről, tüzetesen átnézte a weboldalt.

A megbeszélt időpontban óramű pontossággal jelenik meg, sportosan elegáns, kellemes illat, tiszta cipő, ápolt kéz. Kézfogása elárulja, rendben van önmagával. Miután hellyel kínálom, megvárja míg leülök, majd kényelmesen elhelyezkedik, de látszik, hogy kissé feszült. Amíg kávét készítek, elmondja, hogy a Gong rádióban hallotta a hirdetést, de nehezen szánta rá magát, hogy eljöjjön, mert először van ilyen szituációban és kissé izgul, valamint közli, hogy nehéz eset lesz, mert idegennek nehezen nyílik meg, de kíváncsian várja a folytatást.

Igyekszem megnyugtatni, semmi olyanról nem kell beszélnie, amiről nem szeretne…

Kávé kortyolgatása közben azonban, a kérdésekre válaszolgatva, egyre oldottabbá válik, a találkozónk vége felé, már dől belőle a szó. Egy-egy kérdésre hosszas, részletes válaszokat ad. Közben csak nézem, hogy ez a férfi a sok tragédia ellenére, ami érte az életében, hogyan tudott így talpon maradni, illetve felállni és nagylevegőt véve új életet kezdeni egy idegen városban. Kiderül, hogy nem rég óta lakik Kecskeméten, a munkája ide szólította hosszú időre, ezért felszámolt, eladott mindent az előző életéből (házat, ingóságokat, ami az autóbalesetben elveszített fiára és elhunyt feleségére emlékeztette) és itt szeretné újra felépíteni az életét.

Már amikor kiürült a csészémből a kávé, amit magamnak töltöttem, belém hasított az érzés, a gondolat, hogy meg van, ki mellé tudnám ezt az urat elképzelni, ill. hogy ki lenne az a hölgy, akivel habitusban, megjelenésben, benyomásaim alapján tökéletes párost alkothatnának, de tudtam, hogy van egy kis homok a gépezetben…!

Mikor a beszélgetésünk fonala ahhoz a ponthoz ért, hogy arról kérdeztem, milyennek képzeli el azt a hölgyet, akit társául tudna fogadni hátralévő életére, a válaszát hallgatva már nem volt számomra kétséges: igen, az a hölgy, aki a beszélgetésünk elején megjelent lelki szemeim előtt, Ő lenne számára tökéletes, ill. a hölgy részére sem tudnék alkalmasabb partnert elképzelni!

Igenám, csakhogy volt egy  ,,kis,,  nem elhanyagolandó körülmény: Kati (nevezzük Katinak…) kb. fél évvel ezelőtt jelezte nekem, hogy vegyem ki az albumból, mert úgy tűnik, (bár vannak benne kérdőjelek) alakul egy kapcsolata egy úrral, akivel nem rég ismerkedett meg! Azóta nem beszéltünk.

Tépelődtem, mit csináljak, nyomjam el magamban az érzést László (nevezzük Lászlónak…) és vele kapcsolatban, vagy tegyek valamit az ügy érdekében?! Végülis hallgattam a megérzésemre és egy adódó alkalommal, mikor László töltögette az adatkezelési hozzájáruló nyilatkozatot, visszacsempésztem az albumba Kati adatlapját….

A találkozónk végén átnyújtottam Lászlónak a hölgyek fotóit, életkorát és magasságát tartalmazó albumot. Kíváncsian vártam, vajon megakad-e a szeme Katin???

Mikor végiglapozta, minden hölgyet megnézett, azt mondta: találtam egy hölgyet, aki számomra csodálatos, elragadóan szép! Mikor megmutatta, kire gondolt, hát, mit mondjak, megállt bennem a levegő: mert Kati volt a kiválasztott!

Elmondtam neki a legfontosabb tudnivalókat Katiról, elképzeléseiről a leendő partnert illetőleg, mely után még vonzóbbá vált László számára.

Mondanom sem kell, hogy akkor nagyon jóleső érzés töltött el, de ugyanakkor már azon aggódtam, hogy mennyire fogja bántani Lászlót, ha azt kell mondanom neki, miután Katival beszéltem, hogy sajnos (László számára sajnos) a hölgy időközben foglalt lett.

Másnap hívom Katit: - Szia Kati! Mi újság veled, régen beszéltünk, meg van még a barátod (előfordul időnként, hogy nem jelzik a párkeresők azonnal, ha véget ér a kapcsolat), minden Ok??? Természetesen nem mondtam el rögtön, miért keresem igazából, nem szerettem volna bekavarni egy működő kapcsolatba.

Kati: - Ó, de jó hogy hívsz, én is akartalak a napokban keresni téged, ugyanis TEGNAP ESTE  adtam tudtára sokadszorra, de most már VÉGLEGESEN a barátomnak, hogy VÉGE, elég volt, nem csinálom tovább…! (A részleteket elmesélte, abszolút megértem a döntését, de ebből a szempontból most lényegtelenek!)

Mikor elmondtam neki, hogy tulajdonképpen miért keresem, nem akart hinni a fülének, azt mondta: Tündi, ilyen nincs….!

Elmondtam neki Lászlóval kapcsolatos tudnivalókat, küldtem róla Messengeren fotót. Szerintem épp, hogy megjelent a telefonja kijelzőjén a kép, amit Lászlóról készítettem az irodában, már jelzett is a telefonom: IGEN! SZERETNÉM EZT AZ URAT megismerni, szeretnék vele találkozni!!

Boldogságom határtalan volt, mint a hogyan Lászlóé is, mikor közöltem vele a jó hírt!

Kati  - negyvenes, vezető beosztásban dolgozó, ápolt, dekoratív, igényes -  elfoglalt hölgy, de akkora volt a szimpátia és a kíváncsiság mindkét részről, hogy 2 napon belül megtörtént a találkozó! Minden alkalommal kérek a leendő pároktól külön-külön, az első találkozást követően visszajelzést a randevú kimeneteléről, így természetesen most is így történt. Meglepődtem volna, ha nem csak pozitívan, elragadtatással beszéltek volna a másikról, a benyomásaikról.

Néhány hét múlva, egy kávézóban találkoztam a párossal és az érzés, a látvány leírhatatlan volt:  ahogyan László kinyújtotta kezét az asztal felett és ahogyan Kati belehelyezte a tenyerébe a sajátját, ahogyan egymásra néztek….. Még most is elérzékenyülök, ha rá gondolok.

Hát kérem, hiába, való igaz, a szerelem nincs korhoz kötve és bárkit, bármikor utolérhet! Nem szabad feladni a reményt…!

Ha Te is szeretnéd még átélni ezt a csodálatos érzést és független párkereső vagy, adj egy esélyt magadnak és leendő párodnak! 

Hívj bátran, segítek!

Kovacsik Tünde 

06/20 9 353 259

 

"A LEGJOBB DOLGOK MINDIG VÉLETLENÜL ÉRKEZNEK, PEDIG NINCSENEK IS VÉLETLENEK!" :)

Na, most akkor döntsük el, hogy véletlenek vannak, vagy nincsenek ,,véletlenek,, !? ???? 

Mosolygós, kedves, csinos, elvált anyukával ( 5 éve, 2 gyerek nála, apuka időnként megjelenik, olyankor elhalmozza a gyerekeket drága ajándékokkal, majd hosszú ideig feléjük sem néz) beszélgetek a Hepiend irodában.

Önbizalma 10-es skálán -1, mert a volt férj folyamatosan azt sulykolta, hogy nélküle Ő egy ,,senki,, lenne és ha külön válnak útjaik, akkor az is lesz....!

Sajnos nem talált magának megfelelő partnert az albumban, mert aki tetszett neki, az vagy jóval fiatalabb, sokkal alacsonyabb (Ő 177 cm), vagy nem kecskeméti és Ő helybélit szeretne, vagy 2-nél több gyermeke van és focicsapatot nem szeretne családon beleül.
Akit én ajánlottam neki, mert papírforma szerint és szerintem is megfelelő partner lenne számára, nem volt fotó alapján szimpatikus, más elképzelése van küllemre a leendő partnert illetően.

Így abban maradtunk: jelentkezni fogok, ha megjelenik nálam a számára esélyes úriember.

Általában sikerül az ügyfelek távozása és érkezése között legalább negyed órát hagynom, de sajnos ez nem mindig jön össze, mint ahogyan most sem...

Már szólt a kapucsengő az irodában, jelezve, hogy a hölgy után következő ügyfél megérkezett és szeretne bejutni az épületbe.
Elköszöntem Évitől, (nevezzük így) becsuktam az iroda ajtaját és gondoltam, hogy amíg Zoltán (nevezzük így) felér az első emeletre, a folyosó végére, ahol a Hepiend iroda található, addig elpakolom az imént használt teáscsészéket, előkészítem a kitöltendő papírokat, a kérdéssorokat, melyeket felteszek a következő párkeresőnek.

Mindez meg is történt, eltelt már jó néhány perc, az úrnak már rég fel kellett volna érnie, de nem jött.... Már azt gondoltam, nem sikerült bejutnia az épületbe, vagy eltévedt, vagy meggondolta magát.... ????

Kiderült, hogy egyik sem:
már a lépcsőfordulóban járt Évi, mikor ment lefelé az irodából és gondolta a lehalkított telefonján megnézi, volt-e nem fogadott hívása, míg nálam járt. Igenám, csak hogy a telefon a táska aljára került és ahogyan ott kotorászott, nem nézett a lába elé, aminek az lett a következménye, hogy az utolsó lépcsőfokot a fordulóban, a ,,levegőben tette meg,, elveszítette az egyensúlyát és gyakorlatilag az épp odaérkező Zoltán karjaiban landolt, mivel az úr azonnal reagált a helyzetre és megvédte Évit a hasra eséstől!

Rövid szabadkozás, bocsánatkérés és mindketten folytatták útjukat: Évi hazafelé, Zoltán fel az irodába.

Kérdésemre a fiatalember, hogy hol volt eddig a következőt válaszolta: ,,Találkoztam egy bájos nővel, akit a karjaimban tartottam néhány másodpercig és , hogy őszinte legyek, nagyon nem bánnám, ha ezt még sokszor megtehetném!,,

Mikor elmondta, hogy nézett ki, akivel találkozott, kiderült, hogy Évi volt az, s miután elmondtam, hogy Ő volt az előző ügyfelem, jót mosolyogtunk, majd nem meglepő módon megkérdezte: ,,Mit tudhatok róla, de ha lehet, mindent tudni akarok...! :)

Zoltán távozása után felhívtam Évát, akiről kiderült, hogy hasonló élményben volt része a lépcsőfordulóban, vagyis kölcsönös volt az érzés, a gondolat! Sőt, kiderült, hogy eldöntötte magában, később keresett volna engem azzal a kérdéssel, hogy : ,,Esetleg nem ez az úr nyomta a kapucsengőt, mikor ő indulni készült??,, (A lépcsőn még jött felfele egy hölgy is, így nem volt egyértelmű, mert az irodaházban egyébként is jönnek-mennek az emberek.)

Természetesen mindkettőjüknek megadtam a másik nevét, elérhetőségét és azóta már találkoztak is néhányszor. Információim szerint a szilvesztert már közösen fogják búcsúztatni Zoltán baráti társaságával, társaságában.

Ennyi a történet, ill. talán még annyit elárulhatok, hogy Zoltán a találkozásunk végén az albumot megnézte ugyan, de azt mondta, hogy várjuk meg, mit mond Éva vele kapcsolatban, mert ha kölcsönös volt a szimpátia, akkor Ő már nem keres tovább!

 

Te hiszel a véletlenekben?

Vagy pedig úgy gondolod, hogy az univerzum, a Jóisten, az Égiek, a sors (ki, miben hisz) rendezi el a dolgokat, vagy esetleg mi bevonzzuk be az eseményeket a vágyainkkal, az álmodozásainkkal, víziókkal....??

????????????