KOVACSIK TÜNDE HEPIEND TÁRSKERESŐ IRODA

"A LEGJOBB DOLGOK MINDIG VÉLETLENÜL ÉRKEZNEK, PEDIG NINCSENEK IS VÉLETLENEK!" :)

Na, most akkor döntsük el, hogy véletlenek vannak, vagy nincsenek ,,véletlenek,, !? ???? 

Mosolygós, kedves, csinos, elvált anyukával ( 5 éve, 2 gyerek nála, apuka időnként megjelenik, olyankor elhalmozza a gyerekeket drága ajándékokkal, majd hosszú ideig feléjük sem néz) beszélgetek a Hepiend irodában.

Önbizalma 10-es skálán -1, mert a volt férj folyamatosan azt sulykolta, hogy nélküle Ő egy ,,senki,, lenne és ha külön válnak útjaik, akkor az is lesz....!

Sajnos nem talált magának megfelelő partnert az albumban, mert aki tetszett neki, az vagy jóval fiatalabb, sokkal alacsonyabb (Ő 177 cm), vagy nem kecskeméti és Ő helybélit szeretne, vagy 2-nél több gyermeke van és focicsapatot nem szeretne családon beleül.
Akit én ajánlottam neki, mert papírforma szerint és szerintem is megfelelő partner lenne számára, nem volt fotó alapján szimpatikus, más elképzelése van küllemre a leendő partnert illetően.

Így abban maradtunk: jelentkezni fogok, ha megjelenik nálam a számára esélyes úriember.

Általában sikerül az ügyfelek távozása és érkezése között legalább negyed órát hagynom, de sajnos ez nem mindig jön össze, mint ahogyan most sem...

Már szólt a kapucsengő az irodában, jelezve, hogy a hölgy után következő ügyfél megérkezett és szeretne bejutni az épületbe.
Elköszöntem Évitől, (nevezzük így) becsuktam az iroda ajtaját és gondoltam, hogy amíg Zoltán (nevezzük így) felér az első emeletre, a folyosó végére, ahol a Hepiend iroda található, addig elpakolom az imént használt teáscsészéket, előkészítem a kitöltendő papírokat, a kérdéssorokat, melyeket felteszek a következő párkeresőnek.

Mindez meg is történt, eltelt már jó néhány perc, az úrnak már rég fel kellett volna érnie, de nem jött.... Már azt gondoltam, nem sikerült bejutnia az épületbe, vagy eltévedt, vagy meggondolta magát.... ????

Kiderült, hogy egyik sem:
már a lépcsőfordulóban járt Évi, mikor ment lefelé az irodából és gondolta a lehalkított telefonján megnézi, volt-e nem fogadott hívása, míg nálam járt.

Igenám, csak hogy a telefon a táska aljára került és ahogyan ott kotorászott, nem nézett a lába elé, aminek az lett a következménye, hogy az utolsó lépcsőfokot a fordulóban, a ,,levegőben tette meg,, elveszítette az egyensúlyát és gyakorlatilag az épp odaérkező Zoltán karjaiban landolt, mivel az úr azonnal reagált a helyzetre és megvédte Évit a hasra eséstől!

Rövid szabadkozás, bocsánatkérés és mindketten folytatták útjukat: Évi hazafelé, Zoltán fel az irodába.

Kérdésemre a fiatalember, hogy hol volt eddig a következőt válaszolta: ,,Találkoztam egy bájos nővel, akit a karjaimban tartottam néhány másodpercig és , hogy őszinte legyek, nagyon nem bánnám, ha ezt még sokszor megtehetném!,,

Mikor elmondta, hogy nézett ki, akivel találkozott, kiderült, hogy Évi volt az, s miután elmondtam, hogy Ő volt az előző ügyfelem, jót mosolyogtunk, majd nem meglepő módon megkérdezte: ,,Mit tudhatok róla, de ha lehet, mindent tudni akarok...! :)

Zoltán távozása után felhívtam Évát, akiről kiderült, hogy hasonló élményben volt része a lépcsőfordulóban, vagyis kölcsönös volt az érzés, a gondolat! Sőt, kiderült, hogy eldöntötte magában, később keresett volna engem azzal a kérdéssel, hogy : ,,Esetleg nem ez az úr nyomta a kapucsengőt, mikor ő indulni készült??,, (A lépcsőn még jött felfele egy hölgy is, így nem volt egyértelmű, mert az irodaházban egyébként is jönnek-mennek az emberek.)

Természetesen mindkettőjüknek megadtam a másik nevét, elérhetőségét és azóta már találkoztak is néhányszor. Információim szerint a szilvesztert már közösen fogják búcsúztatni Zoltán baráti társaságával, társaságában.

Ennyi a történet, ill. talán még annyit elárulhatok, hogy Zoltán a találkozásunk végén az albumot megnézte ugyan, de azt mondta, hogy várjuk meg, mit mond Éva vele kapcsolatban, mert ha kölcsönös volt a szimpátia, akkor Ő már nem keres tovább!

Te hiszel a véletlenekben?

Vagy pedig úgy gondolod, hogy az univerzum, a Jóisten, az Égiek, a sors (ki, miben hisz) rendezi el a dolgokat, vagy esetleg mi bevonzzuk be az eseményeket a vágyainkkal, az álmodozásainkkal, víziókkal....??

????????????