2025.04.27.
Tépelődtem, mit csináljak, nyomjam el magamban az érzést Lászlóval (nevezzük Lászlónak…) kapcsolatban, vagy tegyek valamit az ügy érdekében?!
Amikor CUPIDO NYILA célba talál…..
Egy találkozás története
Kellemes, intelligens, negyvenes körüli férfihang a telefonban, csak időpontot kér, azt mondja, mindent tud az iroda működéséről, tüzetesen átnézte a weboldalt.
A megbeszélt időpontban óramű pontossággal jelenik meg, sportosan elegáns, kellemes illat, tiszta cipő, ápolt kéz.
Kézfogása elárulja, rendben van önmagával. Miután hellyel kínálom, megvárja míg leülök, majd kényelmesen elhelyezkedik, de látszik, hogy kissé feszült.
Amíg kávét készítek, elmondja, hogy a Gong rádióban hallotta a hirdetést, de nehezen szánta rá magát, hogy eljöjjön, mert először van ilyen szituációban és kissé izgul, valamint közli, hogy nehéz eset lesz, mert idegennek nehezen nyílik meg, de kíváncsian várja a folytatást.
Igyekszem megnyugtatni, semmi olyanról nem kell beszélnie, amiről nem szeretne…
Kávé kortyolgatása közben azonban, a kérdésekre válaszolgatva, egyre oldottabbá válik, a találkozónk vége felé, már dől belőle a szó. Egy-egy kérdésre hosszas, részletes válaszokat ad.
Közben csak nézem, hogy ez a férfi a sok tragédia ellenére, ami érte az életében, hogyan tudott így talpon maradni, illetve felállni és nagylevegőt véve új életet kezdeni egy idegen városban. Kiderül, hogy nem rég óta lakik Kecskeméten, a munkája ide szólította hosszú időre, ezért felszámolt, eladott mindent az előző életéből (házat, ingóságokat, ami az autóbalesetben elveszített fiára és elhunyt feleségére emlékeztette) és itt szeretné újra felépíteni az életét.
Már amikor kiürült a csészémből a kávé, amit magamnak töltöttem, belém hasított az érzés, a gondolat, hogy meg van, ki mellé tudnám ezt az urat elképzelni, ill. hogy ki lenne az a hölgy, akivel habitusban, megjelenésben, benyomásaim alapján tökéletes párost alkothatnának, de tudtam, hogy van egy kis homok a gépezetben…!
Mikor a beszélgetésünk fonala ahhoz a ponthoz ért, hogy arról kérdeztem, milyennek képzeli el azt a hölgyet, akit társául tudna fogadni hátralévő életére, a válaszát hallgatva már nem volt számomra kétséges: igen, az a hölgy, aki a beszélgetésünk elején megjelent lelki szemeim előtt, Ő lenne számára tökéletes, ill. a hölgy részére sem tudnék alkalmasabb partnert elképzelni!
Igenám, csakhogy volt egy ,,kis,, nem elhanyagolandó körülmény: Kati (nevezzük Katinak…) kb. fél évvel ezelőtt jelezte nekem, hogy vegyem ki az albumból, mert úgy tűnik, (bár vannak benne kérdőjelek) alakul egy kapcsolata egy úrral, akivel nem rég ismerkedett meg! Azóta nem beszéltünk.
Tépelődtem, mit csináljak, nyomjam el magamban az érzést László (nevezzük Lászlónak…) és vele kapcsolatban, vagy tegyek valamit az ügy érdekében?! Végülis hallgattam a megérzésemre és egy adódó alkalommal, mikor László töltögette az adatkezelési hozzájáruló nyilatkozatot, visszacsempésztem az albumba Kati adatlapját….
A találkozónk végén átnyújtottam Lászlónak a hölgyek fotóit, életkorát és magasságát tartalmazó albumot. Kíváncsian vártam, vajon megakad-e a szeme Katin???
Mikor végiglapozta, minden hölgyet megnézett, azt mondta: találtam egy hölgyet, aki számomra csodálatos, elragadóan szép! Mikor megmutatta, kire gondolt, hát, mit mondjak, megállt bennem a levegő: mert Kati volt a kiválasztott!
Elmondtam neki a legfontosabb tudnivalókat Katiról, elképzeléseiről a leendő partnert illetőleg, mely után még vonzóbbá vált László számára.
Mondanom sem kell, hogy akkor nagyon jóleső érzés töltött el, de ugyanakkor már azon aggódtam, hogy mennyire fogja bántani Lászlót, ha azt kell mondanom neki, miután Katival beszéltem, hogy sajnos (László számára sajnos) a hölgy időközben foglalt lett.
Másnap hívom Katit: - Szia Kati! Mi újság veled, régen beszéltünk, meg van még a barátod (előfordul időnként, hogy nem jelzik a párkeresők azonnal, ha véget ér a kapcsolat), minden Ok??? Természetesen nem mondtam el rögtön, miért keresem igazából, nem szerettem volna bekavarni egy működő kapcsolatba.
Kati: - Ó, de jó hogy hívsz, én is akartalak a napokban keresni téged, ugyanis TEGNAP ESTE adtam tudtára sokadszorra, de most már VÉGLEGESEN a barátomnak, hogy VÉGE, elég volt, nem csinálom tovább…! (A részleteket elmesélte, abszolút megértem a döntését, de ebből a szempontból most lényegtelenek!)
Mikor elmondtam neki, hogy tulajdonképpen miért keresem, nem akart hinni a fülének, azt mondta: Tündi, ilyen nincs….!
Elmondtam neki Lászlóval kapcsolatos tudnivalókat, küldtem róla Messengeren fotót. Szerintem épp, hogy megjelent a telefonja kijelzőjén a kép, amit Lászlóról készítettem az irodában, már jelzett is a telefonom: IGEN! SZERETNÉM EZT AZ URAT megismerni, szeretnék vele találkozni!!
Boldogságom határtalan volt, mint a hogyan Lászlóé is, mikor közöltem vele a jó hírt!
Kati - negyvenes, vezető beosztásban dolgozó, ápolt, dekoratív, igényes - elfoglalt hölgy, de akkora volt a szimpátia és a kíváncsiság mindkét részről, hogy 2 napon belül megtörtént a találkozó! Minden alkalommal kérek a leendő pároktól külön-külön, az első találkozást követően visszajelzést a randevú kimeneteléről, így természetesen most is így történt. Meglepődtem volna, ha nem csak pozitívan, elragadtatással beszéltek volna a másikról, a benyomásaikról.
Néhány hét múlva, egy kávézóban találkoztam a párossal és az érzés, a látvány leírhatatlan volt: ahogyan László kinyújtotta kezét az asztal felett és ahogyan Kati belehelyezte a tenyerébe a sajátját, ahogyan egymásra néztek….. Még most is elérzékenyülök, ha rá gondolok.
Hát kérem, hiába, való igaz, a szerelem nincs korhoz kötve és bárkit, bármikor utolérhet! Nem szabad feladni a reményt…!
